A nemzetek eredete
"Ez, pedig a Noé fiainak, Sémnek, Khámnak és Jáfetnek nemzetsége; és fiaik születének az özönvíz után."
(1Móz 10: 1)
Korábbi megállapításaink alapján azt látjuk, hogy Noénak a bárkából való kijövetele után elkezdődött a mai világkorszak aranykora. Természetesen különféle szent iratok saját hagyományaikat és eredetüket követve különféle időszámításokat használnak. A Védák számszerű időszámítását már nem tudjuk hozzáigazítani a bibliai időkhöz – jóllehet, ugyanarról az Istenről, ugyanazokról a világfenntartó törvényekről, ugyanazokról a hibákról beszél, sőt a megoldás is, az idővezetés is ugyanaz. Balgaság lenne azonban az időegységeket szisztematikusan az egyikről a másikra alkalmazni. A sorrendi és egyéb azonosságok viszont jól alkalmazhatók egymásra.
Olyan ez, mintha az egyik Hold-alapú, a másik Nap-alapú időegységekkel számolna. Az egyik a Föld tengelyforgásával, míg a másik egy-egy emberöltővel, vagy egy-egy inkarnációval, esetleg a Nibiru mozgásával számolná a történések idejét. Ilyen távlatból tehát elégedjünk meg annyival, hogy a jelenségek számainak jelentésével, jelképiségével igyekezzünk megérteni a történéseknek a végtelen idősíkba beilleszkedő helyét. A számok összecsengésére – természetesen föl lehet hívni a figyelmet. Ne próbáljuk mai Nap- Hold- Föld alapú időszámítással követni az eseményeket, mert az elvonná a figyelmünket a fontos dolgokról, az Isten és az ember kapcsolatának folyton változó állapotáról, és a megoldáshoz vetető útról. Ezek után tehát folytassuk tovább!
"Jáfetnek fiai: Gómer, Mágog, Madai, Jáván, Thubál, Mésekh és Thirász. A Gómer fiai pedig: Askhenáz, Rifáth, és Tógármah. Jávánnak pedig fiai: Elisah, Thársis, Kitthim és Dodánim. Ezekből váltak ki a szigetlakó népek az ő országaikban, mindenik a maga nyelve, családja és nemzetsége szerint."
(1Móz 10: 2- 5)
A fent szereplő nevek helyének felkutatása óriási munkát igényelne, de természetesen lehetséges. A Biblia is utal később némelyekre, mint Kitthim vagy Thársis. Ezek a népek a Földközi-tenger partján éltek a mai dél-Európában. A szigetlakó népek, pedig a Görögország területén fellelhető több száz szigetre utal, amelyen később – a Biblia világszemlélete szerint – a negyedik világhatalom kialakul, miután egyesülnek az apróbb-nagyobb szigetek királyságai, törzsei: a dórok, iónok és korinthosziak.
Alapvetően három generációt sorol itt fel az írás. Majd a harmadik generáció idején történik egy újabb korszak-váltás. Noé napjaiban az Arany-kor – mint tapasztalhattuk – a bárkából való kijöveteltől Noénak Khám által történt megaláztatásáig tartott. Itt jelent meg hitelt érdemlően az első olyan bűn, amely az Arany-korszak végét jelezhette. Majd az Ezüst-kor három generáción át tartott.
A fent említett nevek és tények kutatásához igen hatékony eszközök a különféle népek meséi, regéi, mondái, szent könyvei és még a mindig szájról szájra szálló, vagy már lejegyzett legendák. Ezek együttesen képesek feltárni azt a világot, amelyről a Biblia épp csak említést tesz. A Biblia célja nem a leírt dolgok történelmi hitelességének egyértelmű bizonyítása (erre ott van a kutatókészségünk, és a nélkülözhetetlen és rendíthetetlen hit), hanem a bűn eláradásának, törvények közé szorításának, és megszüntetésének bemutatása az emberi és isteni cselekedetek során keresztül. A kettő folyamatos ütköztetése, és így az olvasó (és gondolkodó) rávezetése saját életének változtatására a kívánt helyes irányba.
Nézzük tehát a másik fiút!
"Khámnak pedig fiai: Khús, Miczráim, Pút és Kanaán. Khúsnak pedig fiai: Széba, Hávilah, Szábthah, Rahmáh, Szabthékah. Rahmáhnak pedig fiai: Séba és Dédán. Khús nemzé Nimródot is; ez kezde hatalmassá lenni a földön."
(1Móz 10: 6- 8)
Itt is sok olyan név fordul elő, akiket még a legendák és mesék alapján is nagyon nehezen tudunk azonosítani. Természetesen ezek egyúttal különféle népek nevei is. Többek között olyanoké is, akik a nélkül haltak meg, vagy pusztultak ki a földről, hogy valamit is hátrahagytak volna. Esetleg beleolvadtak más népek közé, akiknek hagyományai és legendái magukba olvasztották az övékét. Viszont találunk néhány olyan nevet is, amelyek ha nehezen is, de viszonylag jól azonosíthatók egyéb leírások személyiségeivel vagy népeivel, azok ősatyjával. Ilyen például Khús, vagy Havilah, akinek birodalmát megkerüli az Édenből kiömlő folyó. Tehát valahol Mezopotámiától keletre, A Himalájában helyezkedik el. Mivel ők az átkozott Khám fiai, ezért itt a folyó jelentése nem talál önálló magyarázatra, hanem vallásrendszerük – bárhová kerülnek is – legfeljebb szolgája lehet a másik két (eufráteszi és tigrisi) vallásrendszernek, vagyis a sémita (zsidó- arab- keresztény) és jáfetita (védikus és északi természetimádó) vallások szent szóáradatának.
Itt találkozunk még Nimród nevével is, akinek tevékenysége véget vet az Ezüst-korszaknak, s égig hatalmasodó bűne bevezeti egy gyorsabban romló kor: a Bronz-kor időszakát. Azt a kort, amely már sok-sok történelmi adaptációt tartalmaz annak követhetőségét alátámasztandó. Ez lesz az a történelmi kor, amit a történészet ókornak neveznek.
De figyeljük csak, mit is tett a nagy vadász. A különféle vadásztársaságoknak mai istenük és ősatyjuk: Nimród. Pedig ő nem csak az állatokra vadászott fölöslegesen, de előszeretettel vadászott emberekre is. Napjainkban is előszeretettel hódolnak e borzalmas 'sportnak' az emberi démonok. (Mellesleg így hívják azt az iker-napunkat, amellyel közös bolygónk a Nibiru; sőt így hívják a magyarok egyik legrégebbi ősét, ősatyját is.)
"Ez hatalmas vadász vala az Úr előtt, azért mondják: Hatalmas vadász az Úr előtt, mint Nimród. Az ő birodalmának kezdete volt Bábel, Erekh, Akkád és Kálnéh a Sineár földén. E földről ment aztán Assiriába, és építé Ninivét, Rekhoboth városát, és Kaláht. És Reszent Ninivé között és Kaláh között: ez az a nagy város."
(1Móz 10: 9- 12)
Az itt szereplő területeket már sokkal könnyebb azonosítani, hisz az itt épült városok utódai vagy ma is állnak, vagy a romjaik jól feltárhatók. Láthatjuk, hogy Nimród először az Arab-félszigeten alapított birodalmat, majd visszanyomult Mezopotámiába. Ott népeket leigázva alapította meg munkásságának csúcsát: a Bábel tornyát. E köré is épített néhány várost – mint a leírásból látszik. Borzalmas háborúkat vívhatott az itt élő őslakossággal, s alaposan megtizedelhette őket. Ha az Isten ekkor nem lép közbe, akkor olyan mérhetetlen hatalomra tesz szert, ami gyakorlatilag az emberiség teljes kipusztulásához vezetett volna anélkül, hogy a korábban tárgyalt vitakérdések hitelt érdemlő módon tisztázódtak volna. Ezekről a borzalmas háborúkról találhatunk leírásokat a Gilgames-eposzban, és más agyagtáblára írt ó- és új-babiloni leírásokban. A Biblia csupán rövid említést tesz róluk, hisz csupán a bűnt kívánta ezzel bemutatni, amely lezárja egy korszakát az emberi történelemnek. Majd megmutatja, hogy milyen lépéseket volt szükséges tennie az Istennek ahhoz, hogy a kívánt cél eléréséhez vezető utat az emberiség végigjárhassa.
"Miczráim pedig nemzé: Lúdimot, Anámimot, Lehábimot és Naftukhimot. Pathruszimot és Kaszlukhimot, a honnan a Filiszteusok származtak, és Kafthorimot."
Khám második fiától származnak azok a népek, amelyek a Jordán folyó és a Földközi-tenger közt húzódó hegyes vidék lakosai lesznek. Közülük válik majd ki az óriások egy része is – genetikailag visszaemlékezve ezzel a gonosz őseikre, amelyek végeredményben Noé és családja genetikai kódjával – ha ellenőrzötten is, de – átmenekedett a Vízözönön. Jó ideig komoly problémát is jelentenek a térség békéjében – akárcsak a hasonló korban megjelenő ráksasszák India déli szigetén, Lankán, s a dél-indiai erdőségekben. Ezek az óriás-fiak is hozzájárulnak majd a mezopotámiai katasztrófa kialakulásához.
"Kanaán pedig nemzé Czídont, az ő elsőszülöttét, és Khétet. Jebuzeust, Emorreust, és Girgazeust. Khivveust, Harkeust, és Szineust. Arvadeust, Czemareust, Hamatheust. És azután elszéledének a Kananeusok nemzetségei. Vala pedig a Kananeusok határa, Czídonból Gérár felé menve Gázáig; Sodoma, Gomora, Ádmáh, és Czeboim felé menve Lésáig. Ezek a Khám fiai családjok, nyelvök, földjök s nemzetségök szerint."
(1Móz 10: 15- 20)
E földrajzi elnevezések viszonylag jól követhetők a mai Izrael- Libanon- Gáza térségében. Az utóbbi négy városnak a romai már csak a víz alatt tárhatók fel, a Holt-tenger mélyén. Hogy oda hogyan kerültek, később még beszélünk róla.
"Sémnek is lettek gyermekei; a ki Héber minden fiainak atyja, Jáfetnek testvérbátyja vala. Sém fiai: Élám, Assur, Arpaksád, Lúd és Arám. Arámnak fiai pedig: Úcz, Húl, Gether és Más. Arpaksád pedig nemzé Séláht, Séláh pedig Hébert."
(1Móz 10: 21- 24)
Mivel Isten Noé leszármazottai közül Sémet választotta ki terve megvalósításának folytatásához, ezért várható is, hogy az ő leszármazottai terjednek el leginkább a térségben, és a leginkább maradnak fenn a népei és nyomai a mai kor számára. A fent említett nevek, népek és földrajzi elnevezések (melyek természetesen szintén valamely ember vagy nép nevéből származnak) viszonylag könnyen azonosíthatók ma is a Közel-Kelet térségében, az Arab-félszigeten, Mezopotámiában, a Jordán térségében és Szíriában. Később persze benépesítették az egész földet – keveredve a már ott élő ősi vagy kevert népekkel. Ahová elvándoroltak a leszármazottaik; általában a helyi népek kultúráját háttérbe szorítva, vagy annak felhasználható elemeit a sajátjukba olvasztva, mintegy felemelték azokat.
"Hébernek is lett két fia: Az egyiknek neve Péleg, mivelhogy az ő idejében osztatott el a föld; testvérének, pedig neve Joktán."
(1Móz 10: 25)
Nemsokára be fog számolni az Írás arról, hogy hogyan is 'osztatott el' a föld. Mindenesetre azt látjuk, hogy Péleg kortársa lehetett Nimród (Tammuz, Dumuzi?), akinek kezdeményezésére fia Gilgames (?) Uruk (Erekh) királya hatalmas zikkurát (lépcsős piramis) építésébe kezd. De az istenek barátot találnak neki (a Teremtő prófétát küld hozzá), Enkidu képében, akit elveszítvén abbahagyja a torony építését. Majd a templomok papja a híveikkel együtt szétvándorolnak a Föld felszínén. Szín, a Nap-isten vezetésével jut el egyik csoportjuk Egyiptom földjére is, ahol megalapítják az első világbirodalmat. Ez átfogja a Közel-Keletet, észak-kelet Afrikát, Elő-Ázsiát. Központja a Nílus torkolatvidékén van. De ezzel a későbbiek során még találkozni fogunk.
"Joktán pedig nemzé Almodádot, Sélefet, Haczarmávethet és Jerákhot. Hadórámot, Úzált és Dikláth. Obált, Abimáélt és Sébát. Ofirt, Havilát és Jóbábot. Ezek mind a Joktán fiai. És vala ezeknek lakása, Mésától fogva Séfárba menve a napkeleti hegyekig."
(1Móz 10: 26, 30)
Joktán utódait, és az általuk alapított népek helyét már jóval nehezebb követni időben és térben. Ők erősen beleolvadtak a környező népekbe, és kultúrájuk, vallásuk azok kultúrájába és vallásába. Az is megfigyelhető, hogy bizonyos nevek előfordulnak a kánaánita nevek között is, mint pl. Havilah vagy Séba.
Kiterjedésük dél-Mezopotámia, kelet-Síneár, és a Szíriai Magasfensík: egészen az általuk még jól betekinthető Himalája- Pamír vonal nyugati lábáig. Természetesen ezeket is megkerülve egyes csoportok továbbvándoroltak, de erről már itt nem esik szó, hisz a Biblia témájának kibontakoztatásához már nincs rá szükség. Mindazonáltal tudjuk, hogy a kínai, indiai, és egyéb ázsiai területeken ekkor már javában folyt a 'civilizáció' kibontakoztatása. Sőt egyes területeken ez már jóval korábban is elkezdődött.
A Biblia természetesen csak azokról a népvándorlásokról szól, amelyek a zsidó és keresztény vallások szempontjából fontosak voltak. Más területek benépesítése, és élete az ott élő népek szent irataiból, legendáiból és meséiből ismerhető meg. A bibliai földrajz behatárolt területe elsősorban Mezopotámia, illetve később az Arab-félsziget, és a Jordán folyó két oldalának vidéke a Földközi-tenger keleti partvidékéig terjed. Afrikában Egyiptomot épp, hogy csak elhelyezi a Vörös-tenger partján.
Ennél lényegesen nagyobb területet a Keresztény Görög Iratok se határol be. Az is leginkább a Jordán vidékén játszódik. Később Elő-Ázsia néhány területére utal, és megfordul Európa dél-keleti részein: Macedónia, Görögország, Törökország és Róma területén.
Tehát a Föld további benépesítésével, és az ott élő népek hitvilágára, múltjára, jövőjére az adott népek saját irodalmi hagyományai adnak magyarázatot. Ezen írások között azonban szoros összefüggések ismerhetők fel, és közös múltra vezethetők vissza. Így ezeket mind felölelve lehet képet nyerni az egész Föld (és persze az ég) teljes egészére, és az Isten, a mindent teremtő valóságos kilétére és tevékenységére.
"Ezek a Sém fiai családjok, nyelvök, földjök és nemzetségök szerint. Ezek a Noé fiainak családjai az ő nemzetségeik szerint, az ő népeik között, és ezektől szaporodának el a népek a földön, az özönvíz után."
(1Móz 10: 31, 32)
Tehát amikor a Biblia a földről – az egész földről – beszél, valójában arról a területről esik szó, amelyet már addig is behatárolt. Földrajzilag az egész földgolyót nem fogja át a Biblia.
Minden nép szent irata a saját hagyományai, földrajzi adottságai alapján tárja fel annak az Istennek a valóságát, aki az egész Világegyetemet megalkotta, és egyetemes célja van vele. Ez az egyetemes cél minden írásban kitűnik: az embert, aki elfordult Alkotójától, visszavezeti Magához, hogy Vele egységben felügyelje és támogassa a teremtésmű működését.
Az egyes emberek, népek, nyelvek, csoportok mind-mind valamilyen vággyal, egyéni céllal rendelkeznek, melyek megnyilvánulását az Isten elősegíti; hogy rávezesse teremtményeit vágyaik hiábavalóságára, s visszavezesse Haza, a tökéletes boldogság, tudás, lemondás, és a Neki végzett szent szolgálat birodalmába. És megtanít arra, hogy mindezt szeretetből, önként tegyük.
Amikor a Teremtő azt mondta Ádámnak (jelentése: Ember), hogy ha eszik a jó és gonosz tudásának fájáról, meghal: igazat mondott. Aki meghal, a pokolba jut. Most tehát a pokolban vagyunk. Az emberi történelem nem más, mint a pokol történelme. Erre a történelemre azért van szükségünk, hogy meglássuk, hogyan juthatunk ki belőle. Mert van kiút! Akik nem találnak ki belőle, azokra vár a második halál, amiből viszont már nincs kiút.
Tehát a Vízözön után újra elkezdjük benépesíteni poklot. Most már csak azt kellene megtanulnunk, hogy hogyan jöjjünk ki belőle, és utána (vagy közben) hogyan segíthetünk másoknak is ugyanezt tenni. Ebben kíván segíteni nekünk a Teremtő. S teszi ezt mindaddig, míg egy csöpp szükségét is látja annak; vagyis míg valaki Ő hozzá kiált. Amíg az ember szenved, és jelzi ezt Isten felé, addig valami még nincs rendben. Változtatni kell. Aki már beletörődött, sőt még örömét is leli benne, s másokat is lehúz; az megérett az örök pusztulásra.
Most pedig figyeljük meg, milyen újabb vágyat kovácsolt az ember annak érdekében, hogy neve örökre fennmaradjon; de mégse kelljen a Teremtő szolgálatában állnia.
Figyeljük meg a ma oly általánossá vált önzés, egoizmus gyökerének a kibontakozását.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése